A lekéri Szent Üdvözítőhöz címzett római katolikus templom rövid történelme.

Lekér község az Alsó-Garam menti régió szívében, Zselíz városától ötkilométerre-délre fekszik. A község három katasztrális részre osztódik: Lekér, Garamdamásd, Garamvezekény, melyek közül a templom Lekéren található. Az itt található templom egy román stílusú három hajós bazilika volt, melynek építése a XIII. század első feléből keltezhető. A barokkosítás és a II. világháború során szenvedett károk miatt külsőleg a templomon ma már csak pár stílusjegyében ismerhető fel az eredeti román kori építészet.

Noha a templomról nincs régi feljegyzésünk, de a helyi bencés apátságról már a XIII. század második feléből létezik írásos feljegyzés. A község, illetve az apátság első írásos említése 1256-ból van, ahol Abbatis de Serefel-ként (Szerafin monostora), 1264-ben Monasterium de Serephel és 1268-ban AbbasSanctusSalvatoris de Saraphino-ként szerepel. Az eddigi kutatások alapján a kolostor ír típusú volt. A templom épületét, minden kétséget múlva korának mutatós épületei közé sorolhatjuk, eredeti formája a magyarországi jáki és lebényi templomokéhoz hasonló.

A háromhajós bazilikának két tornya volt, és a nyugati tájolású homlokzatának kelet felől volt a háromapszisos végződése. Míg a mellékhajók félkörös apszisokkal, addig a központi hajó kvadratikus szentéllyel végződött (hasonlókat ismerünk Selmecbányán, Korponán és Dobronyán). A viszonylag hosszú épület középső hajójának boltíves mennyezete négy mezőre dőlt és nyugati irányban folytatódott, egészen a két tornyos homlokzatig. Falai gondosan kidolgozott kockakövekből voltak felépítve.

A helyi bencés apátság a XVI. század török ellenes harcai során szűnt meg, de egyházi címét a XVII. századig használták. A kolostort valószínűleg a török uralom alatt hagyhatták el, amely később a pusztulásához vezetett.

A XVII. század végén a templom épülete romokban állt és ezért nem lehetett benne egyházi szertartásokat tartani. A felújítási munkálatait Okolicsányi János, lekéri apát 1706-ban kezdeményezte. 1757 és 1759 között nagymértékű felújításon ment át az épület. Az addigi kéttornyú homlokzatot a romos állapota végett egy előépített középtájolású toronnyal pótolták (hasonló, mint a Nagyszombat melletti Manigán). A plébániai templom 1759-ig tartó két éves felújításának befejezéséhez, a barokk stílusú torony falazásához valószínűleg a szemközti romos apátsági templom építőelemei (kőkockák) lettek felhasználva. A fő hajót újra boltívezték és a belső hajók mennyezetének magassága ki lett egyenlítve. 1790 körül, Reviczky Antal apát idején a szentély sokszög alakúra lett kibővítve, melyhez emeletes sekrestyét építettek. A sekrestye emeletét a helyi apát oratóriumként használta, amely személyes imahelységet jelentett. A templom külső homlokzatát és a belső teret későbarokk „copf“ stílusban díszítették.

1777-ben a templomtornyot villámcsapás érte, amely csekély károkkal járt. 1834-ben a templomtető teljes szerkezete, beleértve a fazsindelyes fedőanyagot is, cserén esett át. Két héttel a munkálatok befejezése után újra villámcsapás érte a templomtornyot, melytől az új tetőszerkezet teljesen leégett. Ugyanazon év novemberéig ismételten újraépítették a tetőszerkezetet. 1886-ban ismét villámkár érte a templom épületét, mely során két napon át égett a tető. A rá következő évben, 1887-ben ismételten cserélték a tető szerkezetét. 1898-ban hosszú idő után megjavították a templomtorony óráját, és ugyanebben az évben Dr. Csernoch János esztergomi kanonok, későbbi esztergomi érsek, bíboros – hercegprímás, a templomot újra felszentelte. 1927-ben az addigi fazsindelyes tetőfedelet palával pótolták, a torony fedele pedig be lett bádogozva.

A II. világháború végén, 1945. március 24-én a visszavonuló német hadsereg aláaknázta és felrobbantotta a 45 méter magas templomtornyot. A tornyon kívül az épület elveszítette hosszúságának az ¼ részét. A romjait a helyi lakosok széthordták. A német hadsereg célja a környék legmagasabb épületének megsemmisítése volt, mellyel a szovjet hadsereg térbeli tájékozódását próbálták megnehezíteni.

Az 1945-ös robbantás utáni felújítási munkálatok nagyon lassan haladtak. A római katolikus lekéri és garamdamásdi őslakosok felét 1947-1948 között Magyarországra telepítették ki. A pénz és munkaerőhiány, illetve a kibontakozó kommunista uralom miatt, a felújítási munkálatok csak 1951 után fejeződhettek be. Ezek során épült fel az új nyugati tájolású homlokzat, és le lett bontva a sekrestye emeletén található oratórium.

A múlt század 80-as és 90-es éveiben a templomon újabb felújítást végeztek. Kiépült az esővíz elvezetésére szolgáló csatornarendszer, a falak vízszigetelése, belső burkolat-csere, új oltárt és szószéket készítettek, teljesen felújították az elektromos rendszert, kicserélték a világítótesteket és a hangosítási eszközöket, új oltári festményt készítettek, a szentélyben található ablak mozaikdíszítést kapott, stb. 1995-ben az addigi palatetőt alumíniumos tetőlemezekre cserélték le. Röviddel a munkálatok befejezése után az új tetőfedél nagy részét egy vihar leszakította. Ugyanabban az évben ismételten befedték a templom tetőszerkezetét.

A felújítási munkák során a templom belsejében feltárásra kerültek a mellékhajók ép állapotú apszisai, beleértve a kiugrásos diadalíveket is. Ennek köszönhetően csodálhatjuk meg az eredeti építőköveket és a román stílusú ablakokat, melyek nagysága tükrözi a templom egykori előkelőségét. Ezek az ablakok eredetileg a barokkosítás során be lettek falazva, és a szakemberek csak a feltárási munkák során bontották ki. További értékes architektonikus építőelemek kerültek elő a torony robbantását követően. Ezek között román stílusú oszlopdarabok és azok oszlopfői, a nyugati tájolású díszkapu elemei, illetve a toronyból származó íves beforduló frízek egy része, amely Szlovákiában ritkaságnak számít (bizonyos jelei megmaradtak a Szenc melletti gutori templomban). A templom belterében található kiállítási részén megtekinthetőek a felsorolt 800 éves kődarabok.

Meg kell említeni, hogy az 1935-ből származó községi krónika szerint a múltban még egy templom állt Lekéren. Valószínűleg a jelenlegi templommal szemben, a plébániai hivatal környékén állhatott. Az írásos forrás szerint a jelenlegi templom plébániai templom volt, melyet a helyi lakosság használhatott. A vele szemben álló templomépület, apátsági templomként szolgálhatott, mely a kolostorral együtt pusztulhatott el.Jelenleg kutatások folynak a bencés apátság kolostorának és templomának a lokalizálása érdekében, melyek által igazolódna a krónikába írt legenda.